nemek korcsoportok iskolai végzettség régiók ágazatok
 

1. Foglalkoztatási viszony

Mutatók

A foglalkoztatási viszonyt bemutató táblázatok a tipikus alkalmazotti foglalkoztatási viszonyra és az egyes atipikus foglalkoztatási viszonyokra – szövetkezeti tagok, társas vállalkozás tagjaként dolgozók és az egyéni vállalkozók és segítő családtagjaként dolgozózók – mutatják be a foglalkoztatottak létszámát és arányát a foglalkoztatottakon belül. A táblázatok az alábbi adatokat tartalmazzák:

1.1. Az alkalmazottak (és az alkalmi munkások) becsült létszáma a KSH súlyozás szerint és aránya az összes foglalkoztatotthoz képest nem, korcsoport, iskolai végzettség, régió, ágazat jellemzők szerint
1.2. A szövetkezeti tagok becsült létszáma a KSH súlyozás szerint és aránya az összes foglalkoztatotthoz képest nem, korcsoport, iskolai végzettség, régió, ágazat jellemzők szerint
1.3. A társas vállalkozás tagjaiként dolgozók becsült létszáma a KSH súlyozás szerint és aránya az összes foglalkoztatotthoz képest nem, korcsoport, iskolai végzettség, régió, ágazat jellemzők szerint 1.4. Az egyéni vállalkozóként vagy segítő családtagként dolgozók becsült létszáma a KSH súlyozás szerint és aránya az összes foglalkoztatotthoz képest nem, korcsoport, iskolai végzettség, régió, ágazat jellemzők szerint

Időszak: 1993-2011

Fogalom

Tipikusnak tekintendő az alkalmazottként végzett munka, és atipikus foglalkoztatási viszonynak tekintendő minden olyan foglalkoztatási viszony, amelyet nem alkalmazottként, hanem önfoglalkoztató egyéni vállalkozóként, szövetkezeti tagként, társas vállalkozás tagjaként végeznek, és atipikus a segítő családtagként végzett munka is. Az adatbázisban az alkalmazottakra vonatkozó adatok tartalmazzák az alkalmi munkásokat is, alacsony létszámuk miatt nem jelenik meg róluk külön táblázat. A szokásostól eltérő alkalmazásuk sajátosságairól részletesebb elemzést a kutatási zárójelentés (3.1 fejezet, 44-64.oldal) tartalmaz. A segítő családtagként végzett munka az atipikus foglalkoztatotti viszony önálló kategóriája. A segítő családtagok létszáma Magyarországon nagyon alacsony, ezért nem készítettünk róluk önálló táblázatot, hanem az egyéni vállalkozókkal összevontan jelennek meg.

Háttér

Az atipikus foglalkoztatási viszonyok a hagyományosan védett európai munkaerőpiacokon biztos alkalmazotti munkaviszonyokhoz képest bizonytalanabb helyzetet jelentenek, és sokféle munkaviszonyt tartalmaznak. A fogalom leírásakor szokás nem-sztenderd foglalkozási viszonyokról (non-standard employment relations) is beszélni. Az adatbázisban szereplő csoportosítások a nemzetközi adatforrásokkal összehasonlíthatóak. Az atipikus foglalkoztatási viszonyok statisztikai számbavétele megtalálható az Eurostat LFS, az ILO KILM és az OECD adatbázisaiban is, a csoportosítások kicsit eltérőek. Az egyes adatforrások kategóriái visszatükrözik az atipikus munkaviszonyok sokféleségét és sérülékenynek tekintett munkafajták sajátosságait. Az Eurostat az adatbázisban az önfoglalkoztatókat megkülönbözteti önfoglalkoztató munkáltató és önfoglalkoztató alkalmazottak (self- employed employer és self-employed employee) szerint: az egyéni vállalkozó önfoglalkoztató munkáltatónak, a szövetkezeti tag és a társas vállalkozás tagjaként foglalkoztatott önfoglalkoztató alkalmazottnak számít. Az ILO KLIM statisztika három fő munkaviszony kategóriát különböztet meg: a bérből és keresetekből élő foglalkoztatottakat, az önfoglalkoztatókat (self-employed) és a segítő családtagokat; az önfoglalkoztatókat és segítő családtagokat a sérülékeny munkavállalók csoportjának (persons in vulnerable employment) tekintik. Az USA-ban a feltételes munka (contingent work) fogalmát használják, ez az amerikai munkavállalás szabadsága (employment at will) mellett olyan megállapodásokat jelent, ahol hiányzik a munkaadó és a munkavállaló közötti explicit vagy implicit szerződés a munkaviszony időtartamára, a munkaidőre vonatkozóan.